„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak, és nagyon boldogok legyünk.”

Tegnap éjjel nem tudtam aludni,
Mert tudom mindennek vége köztünk.
Már nem vagyok szomorú,
Mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt!
És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben,
Boldogan fogok rád mosolyogni,
És majd eszembe jut,
Hogyan hevertünk a fák alatt,
Miközben megtanultunk szeretni!
Az igazi szerelem felemel,
És mindig többre sarkall,
Lángra lobbantja szívünket,
És békét teremt az elménkben!
Te ezt tetted velem,
És remélem én is ezt tettem veled!
Szeretlek! Isten veled!

„Százszor, ezerszer inkább a halál,
Minthogy soha többé ne érhessek hozzád!
Inkább törjék minden csontomat,
Minthogy ne érinthessem arcodat!
Inkább acsarkodó kutyák közé vessenek,
Mintsem ne érezhessem ölelő testedet!
Inkább legyek a föld örökös eleme,
Ha nem lehetek szíved szerelme…”

„A szívem az súgta írjak neked, az eszem mélyen tiltakozott. A szívem keres, de az eszem tudja az igazságot. A szívem nem hallgatott az eszemre, s így a kelleténél is nagyobb fájdalom sújtja. Hibázott mikor azt kérte, hogy írjak neked!”

„Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, mindig több
fájdalomban lesz részünk, mint örömben. De az ember azért mégsem mondana le erről az élményről. Aki sose szeretett igazán, nem is tudja, mi az élet.”

Megvívtuk a csatát már ezerszer,
el is vesztettem már nem egyszer.
Ha még egyszer elveszítelek,
soha többé nem leszek már melletted.

Azt kértem Tőled, hogy szeress még.
Azt mondtad, hogy Neked ennyi nem elég.
Annyi mindent adhatnék még
hát kérlek Kicsim kérlek maradj még!
Maradj még, mert én így szeretném,
maradj még, mert tudom, hogy Te is így szeretnéd.
Maradj még, maradj még!
Maradj még, maradj még!

Ha majd egy nap elrepülsz mással,
és engem itt hagysz törött szárnnyal,
akkor talán nem érted a lényegét:
egy ember Neked adta az életét.

Azt kértem Tőled, hogy szeress még.
Azt mondtad, hogy Neked ennyi nem elég.
Annyi mindent adhatnék még,
hát kérlek Kicsim kérlek maradj még!
Maradj még, mert én így szeretném,
maradj még, mert tudom, hogy Te is így szeretnéd.
Maradj még, maradj még!
Maradj még, maradj még!

Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni,
s kijössz a temetőbe a síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
„Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.”

"Meg kell tanulnom nélküled élni,
Tőled többé semmit sem kérni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szerető szívedből örökké távozni,
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Kezedet már meg nem fogni,
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Pokol tüzében nélküled égni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szép álmokból többé fel nem ébredni,
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Miattad többé már nem szomorkodni,
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Távollétedtől többé nem félni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Boldog napjaink többé nem számolni..."

"Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán,
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám!
Hogyha majd egészen távol jársz, ha szíved máshoz húz is tán,
Kérlek ne feledj el végleg, gondolj néha rám!"